Van nekem egy kedvenc legeslegjobb barátnőm. Egy osztályban küzdünk a túlélésért nap mint nap. Ő az, aki néha megbök fizikán (nem, nem facebookon, hanem élőben), ha már nagyon-nagyon bealszom és ledőlnék a székről...Ennek a bökésnek a következtében van, hogy felébredek, és viszonylag értelmes arccal…
Az estém abszolút nem cáfolt rá az életfilozófiámra, miszerint a csoki-csoki-csoki napirendembe már nem fér bele a tanulás. Történt ugyanis, hogy nemrég csoki híján, és kellőképpen beijesztve a töri feleléssel, amolyan egy életem, egy halálom, akárhogy is lesz, én se haljak meg teljesen hülyén, max…
Még jó régen történt, hogy életemben nem sokadszorra nekiültem tanulni. Én ezt nem szoktam nagyon eltúlozni, mert így legalább mindig az újdonság varázsával hat rám, amikor picit belekezdek. Hiszen ha halálosan uncsi, az sokszor elég lelombozó... Este épp törit tanultam, mert kicsit rám ijesztett a…
Délután a csokihiány okozta szenvedés miatti minden mindegy alapon elmentem sétálni a húgommal. Vele a séta az olyan, mint nálam egy fizika, vagy matekóra... Történik, de minden más érdekesebb közben. Ennek következtében cirka másfél óra alatt eljutottunk olyan 100 méternyire otthonról, viszont már…