Egyik nap Németországban egy fantáziadús programban részesültünk. Hiszen a hatalmas parkok, és a főzéstudomány kezdetlegessége igazából tálcán nyújtja a megoldást. Ez volt a grillezés. Mint minden, ez is szuperül meg volt szervezve. Legalábbis addig, hogy kaptunk jegyeket, amivel el lehetett…

   Tesóimmal körülvéve ültem este a szobában, miközben versenyt ásítoztunk, pedig még csak kora este volt. De hát ez családi vonás, úgy látszik, ha tanulásról van szó, akkor rövidesen jön a szundi üzemmód... Szóval kis egoistaként kijelenthetem, hogy nem az én becses személyem volt az oka a…

Van nekem egy kedvenc legeslegjobb barátnőm. Egy osztályban küzdünk a túlélésért nap mint nap. Ő az, aki néha megbök fizikán (nem, nem facebookon, hanem élőben), ha már nagyon-nagyon bealszom és ledőlnék a székről...Ennek a bökésnek a következtében van, hogy felébredek, és viszonylag értelmes arccal…

Újabb Panka-féle ugyanmár miért lenne egyszerű az életem- című történet következik. Tegnap este félig bealudtan, már kómaközeli állapotban döntöttem úgy, hogy aznap este már viszonylag emberi időben tisztelem meg az álommanókat a jelenlétemmel. Az ehhez szükséges előkészületekkel hamarosan végezve…

Az estém abszolút nem cáfolt rá az életfilozófiámra, miszerint a csoki-csoki-csoki napirendembe már nem fér bele a tanulás. Történt ugyanis, hogy nemrég csoki híján, és kellőképpen beijesztve a töri feleléssel, amolyan egy életem, egy halálom, akárhogy is lesz, én se haljak meg teljesen hülyén, max…

  Egy kis előzmény. Németországban, hogy ne csak a németek szivassanak minket, hanem mi is őket, vagy éppenséggel magunkat, kitaláltunk ilyen kis hülye fogadásokat. Az volt a lényege, hogy oda kellett menni egy random némethez, és magyarul dumálni neki káromkodásokat, meg bunkóságokat, valami…

Biztos nektek is volt már olyan napotok, amikor felkeltetek és éreztétek, hogy na ez is inkább a tagadjukle-kategória. És most nem csak a reggeli kávé előtti állapotra gondolok. Hát az enyém pont így kezdődött. Szűk három óra alvás után bekapcsolt a rádióm, hogy "na, ő most aztán jól felébreszt…