A mai reggelem már az uncsin szokásos módon zajlott. Legalábbis annak úgy tűnhet, aki már tudja, hogy nálam mi számít a normálisnak. A reggeli húsz-perccel-az-amúgy-fel-kéne-kelni időpont után, ami már olyan rendszeres nálam, hogy azt is mondhatnám, hogy olyan napi háromszor megtörténik velem,…

Kedd délután már előre boldog voltam, hiszen akkor már csak egy szerda választott el engem kemény kilenc sulimentes naptól, és még az sem szeghette kedvem, hogy azt cserediákként töltöm Németországban, a kb. három szavas némettudásommal. Akkor még elhittem, hogy ez nagyon jó lesz nekem, mert hát…