Van egyfajta szerencsefaktor, amiben verhetetlen vagyok. ~Vágott már fejbe lendületből egy meghatározhatatlan helyről előröppenő cipellő, hogy aztán ültömben elmélkedhessek az élet értelméről. ~Támadott meg esőfób esernyő, háborús övezetté nyilvánítva az előszobát, engem meg kicsinosítva…

Az estém abszolút nem cáfolt rá az életfilozófiámra, miszerint a csoki-csoki-csoki napirendembe már nem fér bele a tanulás. Történt ugyanis, hogy nemrég csoki híján, és kellőképpen beijesztve a töri feleléssel, amolyan egy életem, egy halálom, akárhogy is lesz, én se haljak meg teljesen hülyén, max…