Az estém abszolút nem cáfolt rá az életfilozófiámra, miszerint a csoki-csoki-csoki napirendembe már nem fér bele a tanulás. Történt ugyanis, hogy nemrég csoki híján, és kellőképpen beijesztve a töri feleléssel, amolyan egy életem, egy halálom, akárhogy is lesz, én se haljak meg teljesen hülyén, max…
Az érzés, amikor az emberek lélekszáma a buszon jócskán ötmilliárd felett van, a vezető veszettül száguld, mint szódás a lovát és hasonlóképp fékezget, egy öreg néni meg nekiáll két kézzel lefeszegetni a kapaszkodóról a kezem, hogy aztán ő kapaszkuljon oda, plusz önszorgalomból még a banyatankkal is…
Még jó régen történt, hogy életemben nem sokadszorra nekiültem tanulni. Én ezt nem szoktam nagyon eltúlozni, mert így legalább mindig az újdonság varázsával hat rám, amikor picit belekezdek. Hiszen ha halálosan uncsi, az sokszor elég lelombozó... Este épp törit tanultam, mert kicsit rám ijesztett a…
Délután a csokihiány okozta szenvedés miatti minden mindegy alapon elmentem sétálni a húgommal. Vele a séta az olyan, mint nálam egy fizika, vagy matekóra... Történik, de minden más érdekesebb közben. Ennek következtében cirka másfél óra alatt eljutottunk olyan 100 méternyire otthonról, viszont már…