Van nekem egy kedvenc legeslegjobb barátnőm. Egy osztályban küzdünk a túlélésért nap mint nap. Ő az, aki néha megbök fizikán (nem, nem facebookon, hanem élőben), ha már nagyon-nagyon bealszom és ledőlnék a székről...Ennek a bökésnek a következtében van, hogy felébredek, és viszonylag értelmes arccal…

Újabb Panka-féle ugyanmár miért lenne egyszerű az életem- című történet következik. Tegnap este félig bealudtan, már kómaközeli állapotban döntöttem úgy, hogy aznap este már viszonylag emberi időben tisztelem meg az álommanókat a jelenlétemmel. Az ehhez szükséges előkészületekkel hamarosan végezve…