Az estém abszolút nem cáfolt rá az életfilozófiámra, miszerint a csoki-csoki-csoki napirendembe már nem fér bele a tanulás. Történt ugyanis, hogy nemrég csoki híján, és kellőképpen beijesztve a töri feleléssel, amolyan egy életem, egy halálom, akárhogy is lesz, én se haljak meg teljesen hülyén, max…
Az érzés, amikor az emberek lélekszáma a buszon jócskán ötmilliárd felett van, a vezető veszettül száguld, mint szódás a lovát és hasonlóképp fékezget, egy öreg néni meg nekiáll két kézzel lefeszegetni a kapaszkodóról a kezem, hogy aztán ő kapaszkuljon oda, plusz önszorgalomból még a banyatankkal is…
Délután a csokihiány okozta szenvedés miatti minden mindegy alapon elmentem sétálni a húgommal. Vele a séta az olyan, mint nálam egy fizika, vagy matekóra... Történik, de minden más érdekesebb közben. Ennek következtében cirka másfél óra alatt eljutottunk olyan 100 méternyire otthonról, viszont már…