Van annak egy varázsa, amikor egy kisgyerkőc oviba megy. Először még csak elvan ott, néha sírdogál, hogy ugyan mégis inkább itthon maradna velem, de aztán végül meggyőzhető, hisz igazából ő se gondolja teljesen komolyan. Aztán később már le se lehet beszélni a törpeközi szociális életről. Sorra…

Egy másik dumcsi a babaszabásúak csoportjába tartozó ultrahangú csöppséggel. - Pankaóvónéni, képzeld el, hogy nekem van egy haaataaalmaaaas bátyám.-Tényleg? Hatalmas?- Ahaaaa. Már olyan nagy, hogy nemsokára beveri a fejét a plafonba... Az amúgy is nagyra nőtt Panka felbámul a plafonra, minek…

Gyanútlanul vagdosom a dekorcuccokat (csak gondolatban akarom már inkább kivagdosni az ablakon ezt az extrémen uncsi feladatot), amikor hirtelen megölel valaki, aztán ezt mondja:   - Pankaóvónéni, majd én megcinálom azt az álajcot, mejt nehogy elvágd az ujjackádat! Erre odagyűlik a többi drágaság…

Lassan három éve történt, de akkor aranyos volt.  És még mindig az. - Na, Babó, ki lesz holnap három éves?- Hát ÉN! (hatalmas, csokisszájú vigyor a részéről)- Tényleg? Már ilyen öreg vagy?- Neeeeem.... Én még mindig a te picurka babád vagyok, csak mostmár több csoki jár nekeeeeem..... Ugyeeee?  …

A szokásos dekorációgyártást műveltem az oviban, amikor becsatlakozott hozzám egy kis földszintes csöppség a babákok közül. Beszélgettünk, megtudtam róla például, hogy a rózsaszín a kedvenc színe, három éves, és ennyiben köbö ki is merült picúr tudása a róla szóló adatok szintjén. Szóba került a…

Előzmények itt és itt Komoly, eltökélt ábrázattal állt mellém egy icuri picuri törpelányka. Meglógott az ebéd előtti meséről.   - Pankaóvónéni, tudok neked szegíteni? Nagyon szejetném! Mejt én inkább veled játszom, mint hogy hallgasszam azt a naaaaagyon bugyuta, dedósz meszét! Jóóó?…

Előzmények Egy másik ultrahangú társalkodás a picúrok részéről:  -  Az én jovam indiánpaci! -  De az nem lehet! Olyan nincs -  De vaaan! Azéjt indiánjovacka, mejt kék a fajka -  Jaaa tényleeeeeg.... Igazad vaaan Ezt neked, drága biosztanci. Ennyi. Igenis létezik kék farkú ló. Akkor nem volt…

Volt nekünk ilyen kötelezősített 50 óra közmelónk, amit még érettségi előtt kellett ledógozni, annak ellenére, hogy igazából sehol nincs se hely, se lehetőség ilyenekre. Éljen a jólszervezettség. No mindegy. Lesz ami lesz- gondolám (nem, nem a vízijárműről van itt szó), s lett is. Kedvenc barátnőm…

 Csak mert ilyen is rég volt már. Babó: Panka, te olyan vagy, mint egy tehén.Én: Mi? Mi van? Most miért?Babó: Hááát.. Olyan lila a pólód, mint a csokistehén szőre, és... és.. és... pont annyira naaagyon szeretleeek. További gyerekszáj történetek olvashatók itt, itt, itt és itt. :)

  Megmutattam húgomnak valaki profilképét. Erre ő mosolyogva elkezdte csavargatni a haját.   - Mi az, Babó?  - Te, Panka, neki pont olyan szép hosszú a haja, mint nekem... Csak hááát.... Azért neki nem ilyen gyönyörű szőke... Fő az egészséges önbizalom már a kezdetek kezdetén.  Még gyerekszáj…