Lassan három éve történt, de akkor aranyos volt.  És még mindig az. - Na, Babó, ki lesz holnap három éves?- Hát ÉN! (hatalmas, csokisszájú vigyor a részéről)- Tényleg? Már ilyen öreg vagy?- Neeeeem.... Én még mindig a te picurka babád vagyok, csak mostmár több csoki jár nekeeeeem..... Ugyeeee?  …

Van olyan, amikor két ember között olyan mértékű a hasonlóság, mintha ikrek lennének, vagy minimum tesók. Még akkor is, ha igazából annyi rokoni kapcsolat van köztük, mint amennyi egy versenyló és a trójai faló között lehetséges. Én is sok ilyen embert ismerek. Ha más nem, hát látásból, mert…

 Csak mert ilyen is rég volt már. Babó: Panka, te olyan vagy, mint egy tehén.Én: Mi? Mi van? Most miért?Babó: Hááát.. Olyan lila a pólód, mint a csokistehén szőre, és... és.. és... pont annyira naaagyon szeretleeek. További gyerekszáj történetek olvashatók itt, itt, itt és itt. :)

Még Németországi szenvedelmeimhez tartozik egy duplamatek címszó alatt ismeretes program, amit nekem egyik nap, egy kora hajnali órában el kellett szenvednem. Nade induljunk elölről. Minden még előző napon kezdődött, amikor a cserediákom közölte, hogy szipcsiszupcsi lesz a másnapi program, és hogy…

Panka, azt a csokit már ne edd meg, inkább add nekem. És majd akkor, hogyha olyan picike leszel, mint én, akkor majd hordhatod ezt a nadrágomat, mert rám még picit nagy. Jóóó? Még gyerekszáj-történetek olvashatók itt és itt. 

Tegnap esti édescukmák megszólalása a húgomnak: -  Pankaaaa, tudood... Gondoltál már arra, hogy ne egyél már ennyi csokit? - Ööö... Most ez hogy jött? -  Hááát... Tudod, akkor több maradna nekeeeem, meg hát.... -  Babó, már így is egy csomó csokit adok neked. Lassan többet eszel, mint én. Most még…

Újabb Panka-féle ugyanmár miért lenne egyszerű az életem- című történet következik. Tegnap este félig bealudtan, már kómaközeli állapotban döntöttem úgy, hogy aznap este már viszonylag emberi időben tisztelem meg az álommanókat a jelenlétemmel. Az ehhez szükséges előkészületekkel hamarosan végezve…

Az estém abszolút nem cáfolt rá az életfilozófiámra, miszerint a csoki-csoki-csoki napirendembe már nem fér bele a tanulás. Történt ugyanis, hogy nemrég csoki híján, és kellőképpen beijesztve a töri feleléssel, amolyan egy életem, egy halálom, akárhogy is lesz, én se haljak meg teljesen hülyén, max…

A mai reggelem már az uncsin szokásos módon zajlott. Legalábbis annak úgy tűnhet, aki már tudja, hogy nálam mi számít a normálisnak. A reggeli húsz-perccel-az-amúgy-fel-kéne-kelni időpont után, ami már olyan rendszeres nálam, hogy azt is mondhatnám, hogy olyan napi háromszor megtörténik velem,…

-Picúr, ha szépen megetted a vacsit, akkor választhatsz három csokit, jó? Elgondolkozik, egyben betömi még a maradék fél zsömlét, majd könyörögve mutatja öt ujját: -Panka, légyszi, hadd egyek inkább kettőőőőt! Közben hatalmas, esdeklő szemekkel nézve rám.Hát igen, a csokiszeretetben már olyan…