Legújabb ellenségeim most például a kilincsek. A csütörtöki napomat csodálatossá varázsolták. Nem is sejtettem, hogy ama mozgalom, amit anno az esernyőm indított ellenem, ennyire nagyon kiterjedt, és már Németországban is vannak követői.
Minden egy teljesen átlagos napnak indult. Kora hajnali ébresztés, magyarázkodás, hogy nem, még mindig nem akarok nyolcszor fürdeni, és könyörögve kérem, hagyjanak már egyszer az életben legalább hatig aludni, amikor kilencre megyünk a háztól tíz percre lévő talihelyre, amiről úgyis mindenki késik, szóval bőven elég lenne tíz után indulni. Persze igen, a koránkelődés az én hibám, mert én mondtam nekik olyat, amiből arra következtettek, hogy nyolcszor fürdök... De hát azért ez mégis túl abszurd ahhoz, hogy elhiggyék. Bááár, ki tudja, hogy náluk mi számít furcsának.
Nade térjünk vissza a legújabb ellenem szövetkezettek bemutatására, hogy felfedjem előttetek bűnös titkaikat, hogy titeket már ne érhessen meglepetés részükről.
A hajnali ötkori ébresztés után beletörődve, bevonultam a fürdőszobába. Az ajtót természetesen bezártam magam után, nehogy beállítson valami nem szívesen látott hívatlan vendég. Fogmosás után, immár tárgytalanná vált benn tartózkodásom, így hát, mivel a fejmosást se fürdéssel, se máshogy nem terveztem elszenvedni, elindultam kifelé. Homlokom hatalmasat koppant az ajtón, homlokmagasságban (végtére is, hol máshol), lévén kora reggel többnyire még nem találom meg a szemem nyitvatartása funkciót. Bár olyankor általában még értelme sincsen, abban a töksötétben, kivéve, ha valakit éppen megfejel egy ajtó...
Bizonyos nem szép, ellenben nagyon csúnya mondanivalók után, amiket az ajtónak címeztem, fejemet fogva megpróbáltam kinyitni, ami természetesen nem sikerült, mivelhogy zárva volt. Elfordítottam a kulcsot, lenyomtam a kilincset, és megindultam kifelé. Megint rosszul döntöttem, mert az ajtó befelé nyílt. Na még egy nekifutás, gondoltam, aztán ha akkor sem sikerül kijussak, akkor elheverek itt, aztán alszom egy jót.
Kilincs lenyomva, ajtó befelé húzva.
A kilincs, sértődős lévén, magára vette az előbbi mondanivalóimat, amiket az ajtónak címeztem, ezért nem volt hajlandó örömet okozni azzal, hogy kienged onnan, inkább fogta magát, egy kárörvendőn nyikorgós kacajjal a kezemben maradt, majd nagy csörömpöléssel földhöz vágta magát, ezzel is kifejezve nemtetszését irányomban.
A nagy hangra összefutott a család, és fél órán belül szabad voltam. Az ajtóból még visszanéztem, és rányújtottam a nyelvem, hogy hahaaa nyerteem, nem sikerült elérnie a célját.
Talán ha akkor nem fölényeskedek, és nem nevetem ki, akkor elfelejthettük volna a nézeteltérésünket, de így erősítést kért. A következő rohamozást már a suliban kaptam, szintén a mosdóban. Becsöngetés után mindenki nagyon sietett, és egy lány úgy csapta ki az ajtót, hogy a kilincs röppályára állt, és telibe találta a pocakom, amire csak úgy tudtam reagálni, mint egy nagyranőtt kacsa: sok ideig hápogtam, és totyogtam egy helyben... Amikor már képes voltam gondolkozásra is, elővettem a képzeletbeli naplómat, és belevéstem, hogy vigyázni kell a kilincsekkel is, mert elég alantas jószágok.
A következő támadás már sokkal jobban szervezett volt, és összeesküvésen alapult. Biciklin ültem, és legjobb tudásom szerint tekertem a többiek után, amikor is hirtelen megláttam, hogy a járda közepén egy csiga mászik. Reflexből kanyarodtam, hogy kikerüljem, nem számolva azzal, hogy az még nem nagyon megy. A bukásra a bicó is rásegített, így végül kicsi a rakást játszottunk, alul a csigusz, rajta én, és a magasban a bicikli zörgött kárörvendőn. A grátisz az volt, amikor barátnőm, akinek meséltem a reggeli csatámról, odajött, és megkérdezte, hogy na mivan, kilincset láttam? Abszolútnemvagyvicces-tekintettel meredtem rá, és akkor megláttam mögötte egy nénit, akinek a kezében ott volt egy kilincs, és pillanatokon belül odajött, hogy leszidjon minket, hogy mégis milyen dolog ilyeneket szétdobálni... Ekkor már a barátnőm is kicsit lesápadt, és elkezdett komolyan venni.
Ezzel így találtam egy szövetségest, úgyhogy felettébb szórakoztató volt a nap, mert együtt remegtünk minden kilincstől, és aznap már nem mentünk semmi olyan közelébe, ami imígyen ránk támadhatott volna. A nap fő tanulsága, hogy nincs olyan hely, ahol nincs kilincs, ezért igyekezzetek, hogy nehogy magatokra haragítsátok őket, mert nekik mindenhol, mindenki a szövetségesük....
