Biztos nektek is volt már olyan napotok, amikor felkeltetek és éreztétek, hogy na ez is inkább a tagadjukle-kategória. És most nem csak a reggeli kávé előtti állapotra gondolok.
Hát az enyém pont így kezdődött. Szűk három óra alvás után bekapcsolt a rádióm, hogy "na, ő most aztán jól felébreszt engem!" Ez nem is lett volna baj, hiszen végtére is pont ez a dolga. Csak a zeneválasztást nézte be nagyon.

Én még félálomban, nem igazán voltam tudatomnál, de máris azt elemezgettem magamban, hogy vajon honnan kerülhetett ide egy macska? (Nem mintha nagyon tiltakoznék egy ilyesfajta lakótárs ellen, csakis abban az esetben, ha az elmacskásodás engem érint, és nem egy doromboló szőrmókot.)
És szegénykére vajon ki ült rá ilyen kegyetlenül? Mert hát ilyen zenéhez minimum az kell, hogy egy cicára elég rendesen rásétáljunk. A szám fele körül (nem az enyém, és a nózimról se lesz itt szó) végre leesett, hogy na ez bizony nem lehet ciculi. Ez annál is rosszabb. Elhűlve meredtem a rádiómra, hogy ezt most miért kellett? 

Én azt hittem, hogy jóban vagyunk. Hogy szeret engem…
Rosszallóan csóváltam a fejem, majd végre valahára elhallgattattam ezt a förtelmet. Borzalmasan megterhelő feladatom után eldőltem az ágyamban, és azonnal visszaaludtam.
Legközelebb, amikor felébredtem (szerencsére már nem ,,zenére”), fél nyolcat mutatott az óra. Kapkodás, a koránkelés feltalálójának kedves felmenőiről való gyengéd megemlékezés, majd nyolc után már kinn is az ajtón, rohanás, suliba beérés, és…

Sehol senki.

Legjobb barátnő rémülten feltárcsázva telefonon, rövidesen fel is veszi, és álmosan érdeklődik, hogy mégis mit akarok tőle szombaton, hajnali fél kilenckor? Telefon kézből
kiesik, életkedvem elpárolog, majd miután beszámolok neki a mai reggelemről, és félő, hogy belehalunk a röhögésbe, hazakullogok, hogy számonkérjem rádiómon és a borzalmas macskazenén azokat a gyönyörszép órákat, amiket elvettek az életemből.

Hazaérek, lerogyok az ágyamra, mindegyre csak a bosszún agyalva, mígnem elnyom az álom, amiből mondanom sem kell, elég rendesen kiveszi a részét egy macskakórus, és mindenféle gondolatok a részemről, amit nem mernék megosztani semmiféle állatvédő hajlandóságú egyénnel…

~~~Törött rádiót cserélnék sebtapaszra. Nem adta könnyen magát. ~~~