Tesóimmal körülvéve ültem este a szobában, miközben versenyt ásítoztunk, pedig még csak kora este volt. De hát ez családi vonás, úgy látszik, ha tanulásról van szó, akkor rövidesen jön a szundi üzemmód... Szóval kis egoistaként kijelenthetem, hogy nem az én becses személyem volt az oka a bealvási próbálkozásoknak (legalábbis remélem...).
Ott ücsörögtünk, amikor is feljött az a téma, hogy az egyik öcsém nem szereti a zöldségeket. Tudom, tudom, naaagyon fáradtak voltunk... Innentől viszont kezdett érdekessé válni a témához hozzáfűzendő mondanivalók váltakozása. Én csak, mint csendes megfigyelő, nem szóltam bele, hagytam öcséimet kibontakozni. Így zajlott a párbeszéd:
- Hát tudjátok, én nem szeretem a zöldségeket. Sőt, soha nem is eszem semmi zöldséget, mert hát különben is, az pfúúúj...
- De én ezt nem hiszem... Múltkor is, amikor volt itthon alma, meg körte, akkor is egy csomót ettél belőle, és a mandarint is szereted, szóval ne hazudj!
- Jólvannaaa, de az akkor vooolt...
Na ennél a pontnál nagy nehezen kinyitottam a szemem, hiszen ezért már érdemes felébredni. Amikor felvontam a szemöldökömet, és megkérdeztem tőlük tök komolyan, hogy ők vajon hányasok bioszból, mert bár én sem vagyok egy bioszzseni, nade még nekem is magas kicsit a mandarin, mint zöldség... Najó, persze, biztos igazuk van, hiszen valamikor az is volt zöld, meg hát az almának és a körtének is van olyan életszakasza, meg fajtája, ami zöld, dehát...
Eme emelkedett témájú beszélgetés megkoronázása volt, amikor a kis drágák nem értették, hogy mit akarok tőlük, és hogy hogy jön ide a biosz...
Reggelre kelve... Asszem kijelenthetem, az alvás csodákra képes. Meglehetősen nagy bioszos eltérések vannak a fáradt és az éber állapotban kinyilatkoztatottak között.
