Photo by JESHOOTS.COM on Unsplash
Már nem mostanában éltem meg egy számomra döbbenetes élményt, de azért még mindig élénken él az emlékezetemben. Ha visszagondolok rá, akár órán vagyok, akár inkább tömeg, mint közlekedési járművön, elkapnak a nevettetőmanók, és addig erősködnek, amíg ki nem robban belőlem egy nem kifejezetten szolid vigyor-roham. A nevetés tárgya pedig egy "csöppet" félresikeredett csajozós/felszedős szöveg.
Történt ugyanis, hogy ama szent helyen, amit a beavatottak fészbuknak hívnak, valaki fellátogatott az adatlapomra. Lehet, hogy ártatlan érdeklődés vezette, mert adatot gyűjtött a szakdolgozatához és eredetileg csak a háziállataim lábkörmeinek színét akarta lelesni, de aztán hirtelenjében a dolgok más irányt vettek. Megtalálta ugyanis a képeimet. Ez nem lenne olyan meglepő, lévén, nem egy nagy dolog. A meglepő inkább az volt, hogy a kevéske, és nem is túl szépséges képem közül, amiknek 99%-a csak valami random helyen, időben elkövetett homályos valami, amibe úgyis belemozdultam, szóval csak egy nagy, kócos hajtömeg látszik belőle, az jött le neki, hogy hát ő fel akar szedni. Ezen igyekezve, rögtön rám is írt. Szerencsére nem tollal.
Íme az érdekfeszítő társalgásunk:
Ő: Sya akkarol ismerk!
Én: Te meg ki vagy?
Ő: látam a képeid nagyon gyönyörü az arxod
Én: Köszönöm, de nem ez volt a kérdésem...
Ő: nagyon bejősz! járjunk
Itt majdnem benyögtem neki egy olyat, hogy ez számomra köbö két éves korom óta nem probléma, megy a járás, de végül mégse volt merszem. Hiszen úgyse értette volna.
Én: Nem, kösz. Azt se tudom, hogy ki vagy.
Ő: de látam a kepeidd
Én: Na és?
Ő: ezel csak azt akart am mondani hogy joll nézel ki
mármint értem úgy hogy a koromhoz képest xddd
Sajnos az az igazság, hogy én jól kinézni nagyon maximum is csak az ablakon tudok. Na jó, az emeletről is, de ott már nagyon tériszonyom van, szóval ha nem baj, akkor inkább nem. Ezért aztán meglehetősen meglepett, hogy az illető szerint "joll" néznék ki. Bár lehet, hogy ez nála az ő nyelvén valami sértést jelent, mindenesetre az egóm nem hagyta, hogy annak fogjam fel.
Kicsit azért meglepett, hogy rögtön az ő korával indított, ezt eredetinek éreztem, mások ilyenkor leírják a paramétereiket, aztán egy elmés "te?" kérdéssel megtudakolják, hogy mennyi az összeillőségi arányunk. De ő más volt, neki különleges felvezetője volt hozzá, amit azért értékeltem. Bár azt még én sem voltam képes megérteni, hogy a jól kinézésem és az ő kora közti kapcsolat miben nyilvánul meg. Ahogy öregszik, romlik a szeme és máshogy látja az embereket?
Várjunk csak, szóval a koromhoz képest? Kormos volt az arcom a képen, vagy 'miaszösz'? Rögtön meg is kukkantgattam a fotóimat, de nem találtam egyiken sem koromfoltot. Mire végeztem volna mindezzel, megint várt egy üzenet tőle.
Ő: bocs korod
Bocs? Szóval a plüssmacim korára kíváncsi most hirtelen? Csak mert bocskorom az nincs, még mielőtt átcsapna a beszélgetés valami elfajzott formájába a lábfétisességnek.
Én: Mármint úgy érted, hogy a koromhoz képest jól nézek ki?
Ő: iggne
Ha jobban szemrevételezem, akkor látszik, milyen tehetségesen gyúrta egybe az 'igen'-t és a 'nem'-et is. Sőt! Lehet, hogy először igent akart írni, csak aztán rájött, hogy inkább nemet, és elfelejtette befejezni.
Én: Szóval a koromhoz képest? Miért? Mennyinek néztél?
Ő: hát ojan 29 wagy! Nemm?
Mínusz azok az évek, amiket fiatalított rajtam az udvariasság kedvéért, nem? Kicsit tartottam ám tőle, hogy a végén kiderítődik általa, hogy valami nyócvan éves néninek nézett.
Én: És ha 29 vagyok, az miért lenne öreg? Mert szerintem nem az. 29 évesen megkapni, hogy a koromhoz képest... Háát, ez így kicsit meredek.
Ő: csak azér montam mer én 27 vagyok szoval járunk
Én: Nem tudok róla. És szerintem különben is túl öreg vagyok hozzád.
Ő: ja ok
És azóta nem is beszéltünk. Szóval az akkori 17 éves lényem 29-nek nézett ki, és öreg vagyok egy 27 éves analfabélához. Bár a matek és a fizika nem erősségem, de itt ebben még nekem is feltűnő zűr van.
Na mindegy is, mostanra már valszeg a nyugdíjkorhatárt súrolhatom nála, szóval léptem is ősz hajszálakat és ráncokat keresni, hogy mire ténylegesen 29 leszek, ezzel már ne kelljen bajlódni. De még előtte gyorsan shoppingolok egy járókeretet wishen, mert a nyugdíjból nem futja márkásabbra, na meg öreg vagyok én már a hazacipeléséhez is.