A reggelemre visszatekintve büszkén állíthatom, hogy megint nagyot alkottam. Szokásos hétfő lévén, hajnali ötkori kelés után az ehhez tartozó zombis állapotban vágtam neki a napomnak.

Kilépve az ajtón, egy kecses fordulattal már mentem is volna vissza a meleg házikóba. Mindebben csak kicsi része volt annak, hogy hideg volt és fújt a szél. 
Nagyobb része volt benne a tükörjégnek, ami, bár jégkorizni nem tudok, most mégis gyönyörű kecses piruettekre késztetett, mígnem ezt megelégelve, profi maratonistákat (van ilyen szó? na mostmár lesz) megszégyenítve kifutott alólam a lábam, majd hatalmas lendülettel összeölelkeztünk a tükörjéggel, és egy forró (vagyis hát inkább jéghideg...) csókban egyesültünk. A szám is odafagyott, a nózim is csöppet elferdült. Így maradtam hát megpihenve egy ideig. Vele. 

Még mindig nem olvadtam ki teljesen, ráadásul egy hatalmas dilemmával is küszködök. Mert ugyebár ilyen  szenvedélyes csók után járás következik, nem? Most akkor ez azt jelenti, hogy be lettem pasizódva? És vajon ha valaki mást is magára ránt az édesem, lehetek-e majd féltékeny?

Szakítani szeretnék. Vajon hogy mondjam el neki úgy, hogy ne fázzak tüsszögősre a rám irányuló fagyos hangulatban? Ilyen esetben is bunkóság csetben szakítani? Ha valakinek van elérhetősége hozzá, vendégem egy köszire.