Az estém abszolút nem cáfolt rá az életfilozófiámra, miszerint a csoki-csoki-csoki napirendembe már nem fér bele a tanulás. Történt ugyanis, hogy nemrég csoki híján, és kellőképpen beijesztve a töri feleléssel, amolyan egy életem, egy halálom, akárhogy is lesz, én se haljak meg teljesen hülyén, max…

A mai reggelem már az uncsin szokásos módon zajlott. Legalábbis annak úgy tűnhet, aki már tudja, hogy nálam mi számít a normálisnak. A reggeli húsz-perccel-az-amúgy-fel-kéne-kelni időpont után, ami már olyan rendszeres nálam, hogy azt is mondhatnám, hogy olyan napi háromszor megtörténik velem,…